Kicsit több odafigyelés, ám általában magasabb átvételi ár jellemzi a magas olajsavas (HO) napraforgót. Idén a különbség még szembetűnőbb: míg linolsavasért alig több mint 80 ezer forintot fizetnek tonnánként, addig a magas olajsavas napraforgóért 120 ezret is adnak. Korábban sok vita volt, hogy melyik éri meg jobban, melyik gazdaságosabb, ám ilyen piaci árak mellett ez már nem lehet kérdés. A másfélszeres árkülönbség, a fogyasztók számára egyre fontosabb egészséges életmód térnyerésével is magyarázható. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy az úgynevezett „linolsavas" napraforgóhibridek termésének feldolgozása során olyan transzzsírsavak keletkeznek, melyek a káros LDL koleszterinszintet emelik, elősegítve ezzel a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. A HO típusú olajban ez nincs, ráadásul a sütés során magasabb hőfokra hevíthető, valamint nagyobb az oxidatív stabilitása. A termesztés technológiája egyébként szinte teljesen megegyezik a hagyományos napraforgóéval. Leginkább csak némi odafigyelést igényel, mivel az ajánlott izolációs távolságot be kell tartani a termesztés során, és ügyelni kell arra, hogy a vetésnél, betakarításnál, szárításnál, illetve a raktározásnál a linolsavas fajtákkal való keveredést elkerüljük. Ennek érdekében a gépeket, raktárakat, a szállítás és feldolgozás közben használt eszközöket a betakarítás kezdete előtt meg kell tisztítani. Ahol mindkét típust termesztik, ott érdemes a HO-val kezdeni a betakarítást. Bár mindez jelenthet némi többletköltséget is, de a HO felár ezt busásan megtéríti. A termelésről bővebben itt talál leírást.
Megéri magas olajsavas napraforgót termeszteni? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése