A szeptember sem adta alább, mint az előző hónapok. Már-már az lenne a szenzáció, ha a természet felfüggesztené az ember folyamatos fircangolását. Mondhatjuk azt is, hogy egyre viharvertebbek leszünk, ha így folytatjuk. Az időjárás szeszélye mindig is nagy mumusa volt a szántóvetőnek; edzette és olykor elkeserítette. Arra is rájöhetett a melldöngető, önelégültté váló, magát természetátalakítónak valló és képzelő emberiség, hogy jó lesz visszacsempészni valamicskét a természet erőinek ősi tiszteletéből, s nem árt némi alázatot is tanulni. Kezdetnek elég, ha mentjük, ami menthető! Aztán érdemes elgondolkodni a célszerű alkalmazkodás lehetséges forgatókönyvein.
Viharverten |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése